Tanítási filozófiám

Tanulás- és tanításelméletek

A tanulás- és tanításelméleteknek négy fajtája létezik: behaviorizmus, kognitivizmus, konstruktivizmus, valamint az ezzel sok hasonlóságot mutató konnektivizmus. A legelső - behaviorista - szemlélet szerint a tanár egymaga az, aki vezeti az órát, a diákok csak mint megfigyelők vannak jelen a tananyag elsajátítása során. Az ismeret elsajátítása ismétlés útján történik, az értékelés pedig jutalmazással, illetve büntetéssel. Ezt a fajta tanulási-tanítási formát nem érzem magamhoz közelinek, mivel az ismeret elsajátítása másodlagossá válhat ennek során és az elsődleges cél a diákok szemében a jutalmak megszerzése és a büntetések elkerülése lenne, azaz megszűnik a tanulás iránti belső motivációjuk.
A kognitivista elmélet az előzetes tudásokra alapoz, a tanulás során a diákok az előzetes ismeretekre építik rá az új tudást. A tanár ebben a tanulási modellben, mint megfigyelő van jelen, aki - ha szükséges - segít a diákoknak. Ezt a fajta modellt már közelebb érzem magamhoz, mivel jelen esetben megjelenik már a diák központúság gondolata, amit azért tartok fontosnak, mert végső során a diákok azok, akiknek az új tudást el kell sajátítaniuk valamilyen úton. Azáltal, hogy ők dolgozzák fel előzetes ismereteik alapján a tananyagot csak tovább növeli annak a lehetőségét, hogy meg is értik az adott témakört, valamint belső motiváció is ébredhet bennük a tananyag elsajátításának érdekében. Negatívuma lehet viszont az osztály differenciáltsága, illetve az előzetes tudás erőssége
A konstruktivista elmélet leginkább a logikára épít. Itt a diákoknak maguknak kell felfedezniük a tananyagot, csoportmunka által, számos kutatással, amiben a tanár, mint partner van jelen. Ez a modell az előbbihez képest azért érződik számomra jobbnak, mert itt már a tanár egy abszolút partner az ismeret elsajátítása közben, ami csökkenti a diákokban a belső feszültséget, szorongást a tanórával és a tanárral szemben. Ez a modell rendkívüli módon képes lehet arra, hogy fejlessze a kreativitást és a különféle kompetenciákat. Mindezek ellenére a módszert nem használnám huzamosabb ideig, mivel ez egyrészt a tanári munkát nehezíti meg jelentős mértékben, valamint a tanulási folyamat idejét is elhúzhatja. A módszert leginkább, mint év közbeni pihenésként, a téma közelebb hozásaként alkalmaznám.
A konnektivista elmélet a digitális eszközökre épít, valamint ezzel összefüggően a csoportmunkára, melynek során a diákok közösen kibontják a számukra érdekes témákat. A konnektivizmus fontos eleme, hogy biztosítsa a kreatív tanulási környezetet, amely nagyon fontos abból a szempontból, hogy a diákok érdeklődése erősebben felébredjen és fenn is maradjon. Az újonnan felnövő generációk számára minden korábbinál fontosabb a digitális technológia, ugyanis, a világ is ebbe az irányba halad és ők is úgy nőnek fel, hogy a mindennapi életük része. Hasznosnak tartom, ugyanakkor a digitális technológia szerintem önmagában nem elegendő és elengedhetetlen a sikeres tanuláshoz, úgy gondolom, mindig akkor kell használni, amikor ténylegesen van funkciója, mert egy idő után a diákoknak is szemet szúr, ha valami felesleges, akkor pedig maga az óra és a tanulási folyamat is akadozni fog. A megfelelő helyzetben való alkalmazással viszont nagyon jó eredményeket lehet elérni, mert segítséget nyújt ahhoz, hogy a tanulókat minél több inger érje, ami által a folyamat eredményesebbé válik.


Tanulási célok

Kiemelten fontos a tanulási célok meghatározása, ezt mindenképp a tanulók fejlődésének leghatékonyabb módja alapján kell megtenni. Ebben elengedhetetlen szerepe van a tanulási környezetnek, amely a motivációt alapvetően határozza meg. Fontos, hogy a tanár olyan légkört teremtsen, ahol minden tanuló jól érzi magát. Ehhez biztosítania kell, hogy a diákok érezzék, az órán bátran felszólalhatnak. Az én tantárgyaim a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem, mely ilyen szempontból szerencsés, ugyanis ezek azok a tantárgyak, melyeknél – a nyelvtant leszámítva, noha ott is sok minden elgondolkodtató – sok olyan rész is előfordul, ami nem nevezhető tényanyagnak, ezen felül pedig a témák elgondolkodtatóak és az ötletek, vélemények megbeszélése segít a megértésben. Sokat számíthat a tanár elhelyezkedése, hogy a diákok mindig jól lássák őt és az óra folyamán az osztály minden része felé szóljon a mondandója, mert sokszor látni olyat, hogy a három padsor közül az egyiknek sokkal több figyelmet szentelnek egy anyagrész elmagyarázása közben. Ha lehetőség van rá, a termet is átrendezném, a félkörös elrendezés talán a legideálisabb, persze ez a témától is függ, hogy érdemes-e meglépni. Sokat segíthetnek a digitális eszközök, a projektor már egyre inkább elengedhetetlen kellék, így egy prezentáció sokban hozzájárul a figyelem felkeltéséhez, fenntartásához és a videók lejátszására is lehetőséget nyújt. Az elsődleges cél tehát, hogy a tanulók komfortérzete megfelelő legyen a tanórán.
Ezt követően érdekeltté tenném a témában a tanulókat. Igyekeznék személyessé tenni számukra mindent, így közelebb hozni számukra a témát, és persze egy jó felütés is kell az órának, amihez segítséget nyújthat egy prezentáció, de ha van lehetőség arra, hogy interaktív táblát használjak, egy rávezető vicces játék nagyban hozzájárulhat a cél elérésére. Nyelvtannál az új szabályok szemléltetésére pl. nagyon ideális lehetne.
Mindezek után az érdeklődés fenntartása lenne a következő cél. Ha a felütés jól sikerült, utána már könnyebb, ám ez nem törvényszerű, ugyanis itt már le kell adni az új anyagot. Ennél a résznél átvenném a szót és egy rövid ideig előadás szerűen mondanám a dolgokat, igyekeznék minél több érdekességet felhozni, lehetőleg nem túl hosszan, majd ezt követően beszélgetést kezdeményeznék és, hogy jobban megértsék, olyan összefüggésekre próbálnám felhívnia figyelmüket a kérdéseimmel, amikkel a mindennapi életben is találkozhatnak.
A rövidtávú célok között természetesen az is szerepel, hogy amit az órán elhangzott illetve alkalmazták, azok el is raktározódjanak, ezért csoportmunka követné, a témához kapcsolódóan kapnának egy feladatot és az ismeretek, valamint saját gondolataik alapján kidolgozni. Ez nem jegyre menne és továbbra is biztosítva lenne, hogy nincs rossz válasz, tanárként pedig a folyamat közben is igyekeznék a csoportokhoz odamenni és rávezetni őket arra, amire lehet, a végén pedig megbeszélnénk. Adott esetben a csoportmunkához interaktív táblás feladatot adnék, de remek ötletnek tartom a Kahoot! nevű alkalmazást is, amely egy szórakoztató kvíz, több válaszlehetőséggel a témában és az idő is számít a válaszok leadásánál. Ezt akár a következő óra elején ismétlésként is lehet játszani.
Szólnék még a hosszú távú célokról. A cél egyértelműen az, hogy a diákok minél többet megtanuljanak abból, ami számukra fontos lehet a tanulmányaik során illetve az érettségin is. Emellett jelentős, hogy amikor egy dolgozatra kell felkészülni, annak úgy legyenek képesek nekiállni, hogy minél több fogalmuk legyen a témáról, ezzel megkönnyítve a dolgukat, levéve róluk a tanulás elkezdésének és idejének a terhét és ez által talán a tanulásnak is könnyebben állnak majd neki. Az iskolán belüli célokon kívül fontos számomra, hogy olyan ismeretekhez jussanak, amiket képesek alkalmazni az életben és a gondolatok, melyeket az órák keretein belül szerezzenek, fejlesszék őket kreativitás, intellektus és emberi szempontból is. Ezekből kifolyólag az is, hogy az órán úgy érezzék, hogy rám, mint tanárra bármiben számíthatnak segítség gyanánt. Utóbbihoz fontos még az értékelés mibenléte is.


Értékelés

Az értékelésnek két fajtáját különböztethetjük meg egymástól: a szummatív és a formatív értékelést. Míg előbbi egy tanulási szakaszt zár le és a minősítés áll a középpontjában, addig utóbbi egy valós visszacsatolást nyújt, ahol nem a diákok minősítése, hanem fejlesztése a cél. A szummatív értékelés középpontjában álló érdemjegy sokszor csalókának mondható és ezzel együtt negatív következményei is megmutatkozhatnak bizonyos tanulók esetében, ami a későbbiekben növelheti a frusztrációt a tantárgy vagy akár a tanár személye, esetleg mindkettő iránt. Az értékelés során megpróbálnám a kettő közötti átmenetet nyújtani a diákok számára, egy-egy írásbeli dolgozatnál például kifejteném, hogy mi volt és miért volt jó egy-egy gondolatmenetben, illetve ugyanezt meg lehetne csinálni akár a helytelen válaszok esetében is, ezáltal fejlesztve a diákokat. Mindemellett fontosnak tartom a szummatív értékelést is, mivel az a fajta értékelés nem csak a diákot minősíti, de egyben a tanárt is, illetve a tanítási módszereit, azaz a tanár saját magára is reflektálhat, mikor érdemjeggyel lát el egy dolgozatot.