A történelem tanítása során a tanárok céljai között szerepel - többek között - a történelemről létrehozott, alapvetően lexikai tudást elsajátított diákok képzése, a kulturális kód minél jobb elsajátítását, a gazdasági, politikai és kulturális folyamatokról kritikusan gondolkodni képes emberek képzését. Ezekből már alapvetően látszik, hogy a történelemtanár vállára iszonyatosan nagy súly és felelősség hárul. Ez kiegészül azzal, is, hogy a jelenlegi NAT szerint kétszer négy év alatt kell a diákokat eljuttatni az őskor kezdetétől egészen a jelenkorig, amihez a heti óraszám igencsak kevésnek tűnik. Ennek megsegítésére természetesen ott vannak a digitális eszközök, melyek leegyszerűsíthetik magát a tanulási/tanítási folyamatot, ráadásul ez kiegészülhet a történelem digitális úton történő elsajátítása közben, közvetett úton elsajátított digitális kompetenciákkal. A NAT-ban megfogalmazott dolgok rendkívül pozitívak, ugyanis azok kiegészítik azokat a pontokat, melyek a történelemtanár céljai között szerepelnek, viszont ennek ellentmond, hogy a legtöbb olyan tevékenységre, melyek a digitális kompetenciák alpontjai között szerepelnek, egy órán, de gyakran egy egész évben csak minimálisan jut idő. Annak a problémának a megoldása is nehéz, hogy nagyon sok történelmi forrást csak könyvekben lehet elérni, digitalizálásuk pedig még nem történt meg, vagy folyamatban van, így ha jut is idő a digitális forrásfeldolgozásra, a feldolgozható források száma végesnek mondható. A történelemtanuláshoz kapcsolódó digitális tartalmak létrehozása azért ütközhet problémába, mert - ha diákok készítik - nem biztos, hogy az általuk elkészített eredmény mindig meg fog felelni a követelményeknek, ezzel szemben viszont fontosnak is tartom, mindazon dolgokat, melyek megfogalmazódnak a NAT-ban, mert azok később - ha nem is a történelemtanulás során - használhatóak lesznek, azaz a történelem elsajátítása közbeni készségek, képességek segíthetik eligazodni a diákokat a jövő világában.
